Bächer Iván: Hatlábú

Nemrég a háziállat.hu Bächer Iván Hatlábú című könyvéről írt - akkor az egész szerkesztőséget meghatotta a sztori. Azóta színpadra vitték: Gyabronka játssza, a szerző mazurkázik. :)

Az óra reggel mindig pontban ugyanakkor ébreszt bennünket, hogy utána végighaladjunk a szokásos kis napi rituáléinkon, aminek jelentős részét a munka vagy tanulás tölti ki, kinek-kinek aktuális élethelyzete szerint, egészen időskorig.

Természetesen ébresztőóra helyett egy négylábú barát is tökéletesen megfelel, aki hétvégente is gondoskodhat ágyunk korai elhagyásáról és az ébredésünkről. A sok kötelezettséggel párhuzamosan kedvencünk rengeteg örömet is szerez nekünk életünk során, amelyek bőven kárpótolják a gazdit a reggeli ajtókaparászásért, vagy fel-alá rohangászásért a hálószobában egy korai órán. Részben adottak tehát kedvenceink, mint rendszeres napi elfoglaltság, de erre még később visszatérnék.

Tévénézés helyett...

Másrészt, amennyire pontosan be van osztva napunk a legváltozatosabb feladatokra és kötelezettségekre, legalább annyira nehéz lehet időt szakítani egy kis kikapcsolódásra, szusszanásra. Ha beszélhetünk is szabadidőről, ez a legtöbb esetben a TV távirányító nyomkodásával kitűnően kitölthető. Olcsó, könnyen elérhető, gondolkodni a műsorfolyam befogadása során jobbára szükségtelen. Ebben európai szinten is élenjárók vagyunk. Manapság nem olyan divatos dolog olvasni sem, igaz, ez nem helyi sajátosság, hanem nemzetközi tendencia, azonban ez fokozottan igaz a könyvekre is. Ha esetleg újságra vetemedünk, legyen kis formátumú, színes képekkel, öles szalagcímekkel, rövid hírekkel. Amennyiben a társadalom azon kiváltságos részéhez tartozunk Magyarországon, aki rendelkezik internet hozzáféréssel, úgy az esetlegesen olvasásra szánt időnket nagyobb valószínűséggel fogjuk itt eltölteni. Ismét egy pofon a nyomtatott kiadványoknak.

Most mégis egy könyvet szeretnék ajánlani, ami talán kevésbé üdítő, mint szórakoztató, sőt inkább szomorkásnak vagy elgondolkodtatónak mondható. Vékonyka volta ellenére is úgy gondolom, tartalmas olvasnivaló. Mint említettem, kedvenceinkre később szeretnék visszatérni, és ez a később most van. A könyvben végigkövethetjük a szerző, Bächer Iván mindennapjainak néhány villanását, ahogy fokozatosan eljut "A kutya büdös, továbbá zajos és harap" felismeréstől addig, hogy maga is elmondhatja: "Kutyás lettem. Hatlábú". Állatbarátként, de akár ebből a szempontból semleges olvasóként is kellemes perceket tölthetünk el a könyvvel, egy kicsit ki is lépve a hétköznapok rohanásából, néhol a múltba is visszatekintve.

Végezetül, joggal merül fel a kérdés, mégis milyen érzés hatlábúnak lenni? Miért más? Többek között ezt is megtudhatjuk ha rászánunk némi időt az olvasásra szabadidőnkből. A szerző szóhasználatával élve ebkönyv ez, nem több, nem kevesebb.

Bächer Iván: Hatlábú
"Kutyás lettem. Hatlábú. Nem akartam az lenni. Eszem ágában se volt. Meggyőződéses kutyátlan voltam harminchat éven át. Szilárd elvi alapon nem volt kutyám. Szeretem a függetlenséget, még akkor is, ha nemigen volt részem benne soha. Ebbe bele is nyugodtam rég. De hogy még egy kutyától is függjek, ez soknak tűnt fel előttem. Harminchat évig el nem tudtam volna képzelni, hogy egy póráz végére kötve naponta háromszor lemasírozzak egy térre, ahol nincsen semmi sem, és ami van, hát arról jobb nem beszélni. Tudtam, hogy aki kutyát tart, az kutyás lesz. Elkutyásodik. Kutyásokkal ismerkedik, kutyákról beszél, sőt kutyákkal beszél, kutyával fekszik, és kutyával kel, kutyával álmodik: elkutyul. A kutya büdös, továbbá zajos és harap. Ennyit tudtam a kutyáról, és ez nekem elég volt. Kutya-tudásomat sétáltattam nap mint nap, több mint harminchat éven át. Aztán egyszer csak kutya-tudásom elkóborolt, elszökött, nem leltem sehol, hamarosan már nem is kerestem. Kutyát sétáltattam helyette. Kutyás lettem."